Rövid életrajz
Prof. Dr. Than Gábor 1941. október 26-án született Pécsett. Édesapja Dr. Than Nándor szülész főorvos, egy szülészdinasztia megalapítója, aki korábban Pécsett a Pius Gimnázium tanára is volt. Általános iskolai éveit Pécsett a Piusban és a Makár utcai Gyakorló Iskolában töltötte, majd kitűnő eredménnyel érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban. 1965-ben szerzett orvosdoktori diplomát summa cum laude minősítéssel a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően az akkor Lajos László professzor által vezetett Szülészeti Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként. Szülészet-nőgyógyászatból 1969-ben szakvizsgázott, majd ezután tanársegédi, 1977-től adjunktusi, 1986-tól docensi beosztásba került, 1995-ben pedig egyetemi tanári kinevezést nyert. Időszakosan a Szülészeti Klinika vezetését is ellátta az intézetvezető távollétében. Klinikai tudományos, illetve oktatási felelős is volt. Előadássorozatok, kongresszusok, szimpóziumok szervezésében vett részt, valamint a hallgatók magyar és angol nyelvű tantermi és gyakorlati oktatásában, tudományos diákköri képzésében, vizsgáztatásában. Hivatalos előopponens, opponens vagy bíráló bizottsági tag volt számos kandidátusi és akadémiai doktori értekezésben, bíráló volt Habilitációs Bizottságokban.
Klinikai feladati mellett egyetemi, városi és országos szakmai feladatokat is vállalt. 1989-1991 között a POTE Tudományos Bizottságának, 1992-1995 között a POTE Habilitációs Testületének tagja, 1996-1999 között dékáni tanácsadó, 1999-ben pedig a Pécsi Tudományegyetem rektorjelöltje volt. 1981-1991 között Pécs Városi Főorvosi Bizottságának vezetője, 1990-1991-ben az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Reproduktív és Perinatológiai Munkabizottságának titkára. Időszakosan a Magyar Nőorvos Társaság Operatív Bizottságának tagja és vezetőségi tagja, a Magyar Család- és Nővédelmi Társaság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Reproduktív Rendszer Betegségeivel Foglalkozó Bizottságának tagja. 1989-1991 között az Egészségügyi Felsőoktatási Államvizsga Bizottság tagja, 1996-2002-ben az Oktatási Minisztérium orvosi szakértője, 1998-2002 között pedig a Felsőoktatási Világbanki Reform felkért szakértője.
Tudományos érdeklődése kezdetektől fogva a terhességi, lepényi, valamint endometriális fehérjék és hormonok alap- és alkalmazott kutatására terjedt ki egészséges és kóros terhességekben, valamint trophoblast és más nőgyógyászati tumorokban. Ezen témában védte meg kandidátusi értekezését 1977-ben, majd doktori disszertációját 1990-ben. A Pécsi Orvostudományi Egyetem habilitált doktora 1993-ban lett, 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjat nyert. A terhességi intrauterin diagnosztika biokémiai, valamint fizikai módszereinek fejlesztése mellett a laparoscopos sebészet nőgyógyászati alkalmazásai is foglalkoztatták. A klinikai ultrahang ambulancia szervezője majd vezetője volt, Pécs lakosságára kiterjedő terhességi ultrahang szűrővizsgálatokat szervezett az országban elsőként, és terhes tanácsadást vezetett. Jelentős eredményeket ért el a rosszindulatú nőgyógyászati tumorok radikális műtéti megoldásokkal történő gyógyításában is.
Százharmincnál több tudományos dolgozata jelent meg, főként külföldön. Több, köztük egy amerikai könyv szerzője, illetve szerkesztője volt, tudományos előadásainak száma pedig elérte a kettőszázat. 1994-ben rektori dicséretben részesült kiemelkedő tudományos teljesítményéért, a POTE legjobb klinikai publikációja díját nyerte. Tudományos munkájának kiteljesedéseként interdiszciplinális kutatócsoportot alakított ki és vezetett az Orvoskaron belül, melynek támogatására 1979-től szinte folyamatos pályázati támogatást nyert, köztük tíznél több OTKA, ETT, FKFP és OMFB pályázatot. Munkacsoportjában négyen szereztek kandidátusi vagy PhD címet. Számos külföldi intézettel épített ki együttműködést Németországban, Japánban, Finnországban, Ausztriában, a Szovjetunióban és Jugoszláviában, 24 külföldi intézet 43 kutatójával ötvennél is több kollaborációs közleménye jelent meg. Nemzetközi szülészeti és tudományos társaságok tagjai közé választották, nemzetközi kongresszusok és referátumok rendszeres meghívott előadója, workshopok felkért szervezője volt. Halála után díjat neveztek el róla a Nemzetközi Placenta Szövetségben, melyet kétévente a szakterület legígéretesebb fiatal kutatójának ítélnek oda.
A Szülészeti Klinika szinte otthona volt kezdő orvosként, végzése utáni években itt töltötte életét. A szakma iránti alázat és szeretet mindent jelentett számára. A természet és a zene jelentette a kikapcsolódást. Fárasztó szülések közben gyakran nézte az ablakából az egyetemi Botanikus Kert fáit, hallgatta a madarakat, vagy éppen a csendet. Laboratóriumi tevékenysége is sokszor hosszú éjszakázást jelentett, kevés pihenő idővel. Az életet jelentette a természet, az életre segítette az embert. Szülészként és alkotó tudósként mindig az életért az élet szeretetével küzdött, dolgozott, alkotott.
2002. Húsvétján, 61 éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el szerettei körében. Nemcsak egy nemzetközileg elismert kiváló tudóst, nagy tapasztalatú klinikust és egyetemi oktatót veszítettünk el, hanem szerető férjet és három gyermekének szerető édesapját is.